Lisztszagtól a szájtól


Sötétedés, sugarakkal — Van pénzed? Pénzem nekem mindig volt. Pénz nélkül — Pesten — éppúgy képtelen voltam kimenni a házból, akár — még az anyám fegyelmezésére — zsebkendő nélkül eleredhet az orrom vére, ahogyan gyakran el is eredt vagy zsebkés nélkül mindig akadhat nyesni-faragni lisztszagtól a szájtól fa, szelni való étel.

Tiszteltem és bámultam a villamosok hatalmas ablakait. Hátha betörök egyet, s mire jutok, ha nem tudom megfizetni? Lisztszagtól a szájtól megrázó esemény volt minden ablaktörés. Enyhén kísértő rögeszmém lett az — amit persze akkor sose értem el —, hogy legalább egy villamosablak árát tudjam a zsebemben.

Családi követelmény volt nálunk az is, hogy fillérre tudjuk, mennyi pénz van a zsebünkben. Városrészeket gyalogoltam át, hogy a közlekedés költségeit megtakarítsam. De az Apostol-i Szilveszter-i nélkülözés mélypontján is ritka volt, hogy legalább egy hazatérő villamosút árát ne birtokoltam volna. Ennek összege az ugyancsak lapos aprópénztárcám egyik sarkában mindig ott volt, külön újságpapírba csavarva. Ahhoz tartozott: ingatag talaj volt nekem még a járdák világa.

Volt nálam azontúl mindig valami zsebbe tehető olvasnivaló — leginkább az Olcsó Könyvtár kötetei —, mert hátha marad valahol egy-két perc olvasásra, az előttem álló világirodalomból.

A jómódú ember fölényével bólintottam hát a kérdésre igent. S mindjárt meg is mondtam, mennyi van nálam. Megmerevedtem; de a következő mondat ez volt: — Olvasatlanul bíznánk rád. Hébelt Ede ügyvédi várószobájában folyt a beszélgetés.

Jóformán csak látásból ismertem azt, aki odahívatott. Mert már az első kézszorításkor elhadart neve után lisztszagtól a szájtól tette hozzá — de nem az a fontos. Ő nyilván többet ismert felőlem. Tudta még azt is, hogy görögül tanulok, fölkészülendően máris a különbözeti érettségire.

Tudott Markó utcai ételbeadásaimról. Sőt arról, hogy jártam Varjasék nyoma után a főkapitányságon. Így és ott, abban az elég népes ügyvédi előszobában, amelyen néha Ágoston Péterné is átsietett, kezdődött életem egyik váratlanul megtündöklő, sajnos, nem tartósan boldog korszaka.

A későbbi, szervezetileg is fölépített intézmény, a Vörös Segély még nem volt meg. De a neve máris, kisbetűvel, ám attól csak hatékonyabban. Andics Erzsébet próbálhatna emlékezni.

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 147. évf. 10. sz OKTÓBER ÁRA: 690 Ft

S hozzá egy lista lakáscímet. Az volt a föladat, hogy tanuljak meg betéve öt-hat nevet és címet, a listát pedig lakásomon kívül rejtsem el, illetve a letudott részt tépjem le, és semmisítsem meg.

Nekem kellett ott a helyszínen eldöntenem, hogy hol mennyit hagyjak a rászorultság értékrendje szerint. Vagyis mintegy tíz, húsz, harminc, negyven, ötven kiló liszt vagy krumpli? De gyorsan persze, és föltűnés nélkül. Ennek nem volt nehéz megfelelnem. Fordultam meg már proletárlakásban annyiban, hogy tüstént a konyhába lépve — a házfolyosókról a lakások belépője az üveges ajtajú konyha volt — a nélkülözés fokát egy-két szemmegjártatással megállapíthattam.

Egy-két szippantással is a levegőbe; mert hisz abban fél nap múlva még ott lebegett, mit főztek, ha ugyan főztek egyáltalán.

lisztszagtól a szájtól

Ám kérdezősködni sokat mégsem lehetett; hátha mégsem fogad bizalom. S ott előttük olvasni ki tabletták férgek alkohollal nekik ítélt pénzt? Úgy oldottam meg, hogy különböző zsebeimbe más-más összeget helyeztem el. Vagy az egyik csomót adtam oda, vagy a másikat.

Lisztszagtól a szájtól

Esetleg többet. Nekem való, tizenhét-tizennyolc éves lélekhez illő föladat volt. Rejtelmes, fontoskodóan lisztszagtól a szájtól keresztkérdésekkel derítettem föl a helyzetet, majd a könnyek és panaszok csúcspontján az utasítás szerint gyorsan fölálltam, az asztalra tettem a pénzt, illetve a titokzatos tartalmú csomagot vagy csomagocskákat, s már mentem is, nem állhatván meg mégsem, hogy ne mondjak, legalább az ajtóban egy-két ünnepies mondatot, affélét, hogy a munkásosztály nem feledkezik meg a harc közben bajba jutott fiairól; él a proletárság nemzetközi szolidaritása; az ügy föl fog támadni.

Már az első néhány látogatás után tapasztalhattam, lehet a föladatnak kockázatos része. Voltak, akik többet akartak, s ezt — nyomomba sietve a folyosón — még a lépcsőházban is utánam kiáltották.

Beatrice apródjai

Egy alkalommal rossz helyre kerültem, s ügyetlen kérdéseim után valósággal menekülnöm kellett, hármasával szedve a lépcsőt, igazánból nem a biztonságomat féltve és mentve, hanem a rám bízott pénzt. E látogatások után — melyeket ugyancsak az utasítás szerint mindig sötétedés után végeztem — ismertem meg egy Botticelli módra angyalian szép, nyílt tekintetű és ugyanakkor a vonásaiban az ártatlanság érinthetetlenségébe zárt süldő lánykát.

Az a fajta jelenség volt, akit az első tekintetre feleségül kérne az ember; a bélféreg ellen gyógyszer vény nélkül nemi kielégülést még csak áhító fiatalember.

Miért tud vajon kéj lenni a kockázat, illetve a veszély?

Lisztszagtól a szájtól

Nemcsak a szerencsejátékokban. Testünk milyen porcikája éhezik vajon még a baj árán is a szerencse olyan kihívására, hogy az végzetes balszerencsére is fordulhat? Mit akar vajon főleg az ifjú test, de még jobban a lélek, a végzet szinte hetyke sértegetésével?

lisztszagtól a szájtól

A legemlékezetesebb keresztatyai kobakosokat az arculcsapás helyett nálunk dívó, jobbadára a tarkóra osztott csapásokat azért kaptam, mert — noha egyáltalán nem voltam pajkos természet — ismételten bemászkáltam a bikák elkerített állásába, és hogy a nádfalból nyilat húzhassak, villámgyorsan elfutottam a félelmes képű, híres tenyészbikák előtt, akik almon hevertek ugyan, de orrkarikájukból ki volt akasztva a lánc.

A nyílvessző vonzott oly mértékben? Még az is föltehető, hogy egyáltalán nem. Fölvillantja emlékezetem — nyilván a nyíl gondolattársítása folytán — a kockázatnak, a sors ilyen megkísértésének még egy példáját az ezerből.

Lisztszagtól a szájtól búcsúfia gyönyörű zsebtükröt melyre úgy áhítoztam, mert nemcsak a napsugarat lehetett vele szinte tündérleányként táncoltatnom, hanem a hátsó falán az a türelemjáték volt, hogy egy fehér golyócskát be lehetett kormányozgatni egy szörnynémber tátott szájába rögtön az első nap kiakasztottam az istálló lisztszagtól a szájtól, a ház mögött, és az ugyancsak aznap kikunyerált gumiparittyával körbe kezdtem lődözni, akként, a késdobálók mintájára, hogy mégse érintsem.

Egyre távolodva e különös célponttól, eladdig játszottam a véletlennel, amíg egy kavicsom a tükröt össze nem törte. A rémület és a megkönnyebbülés; a feszültségnek a posztkoitusz-szerű átváltozása. Azt nem tudom fölidézni.

Lisztszagtól a szájtól. Somogy megye- 16. vizsgálat - Kaposvár - Arany János Óvoda

Kalandot keres a fiatalság? Csak úgy, mint a kalandos vikingek vagy hazába ért magyarok egy távolibb világrészt. Mert mi fokozhatja vajon még tovább a serdülő testben szinte a nemi örömkeresésig e veszély ilyenfajta szerencsejátékát?

A mesékből és az iskolakönyvekből ismert az a fajta vitézi tett, amit a romantika férfiasnak sugall. Azaz úgy, ha van szemlélő. Azt a bolond lovagot, akit Schiller várkisasszonya életveszélybe menesztett egy fél kesztyűért, s noha tudta, hogy lisztszagtól a szájtól tett után faképnél fogja hagyni a hisztérikát, önfeledten kockáztatta a bőrét; nézték.

Nem ígérkezett veszélytelennek az az út sem, amelynek során azzal a kis tüneménnyel találkoztam, akinek ma már a nevére sem emlékezem, de akiért, mihelyt szeme elé kerültem, s magamon tudtam az édeni pillantását — úgy van: a pokol kínját vállaltam volna.

Okosabbak lennénk vajon, ha emberi fogalomra válthatnánk, mit tud az a hímrovar arról, hogy ejakulációja pillanatában fejét nősténye leharapja?

lisztszagtól a szájtól

Visszarettenne a maga szerelmétől? Nem teljesítené, amit a faj ösztöne parancsol?

Lisztszagtól a szájtól - andrea-design.hu

Buzgó tanítványaként a korszaknak és annak a baráti körnek, amelyben Pesten forogtam, fölötte hittem magamat mindenfajta olyan testi-lelki problémának, amellyel az emberiséget hajdan a szerelmi élet, vagyis hát ahogy már mi is neveztük a szexualitás gyötörte. Sem a futurizmus, sem a kubizmus, sem az aktivizmus, vagyis a Lisztszagtól a szájtól címlapján fölsorolt egyetlen modern irányzat magyar hadteste nem ismerte a szerelmi lírát. Ilyet eladdig s még azután évtizedekig Kassák sem írt — olyan Ady- és Petőfi-hatás lett volna, olyan szimbolista és népnemzeti relikvium, akár a rím vagy az ütem.

Senkire sem vár annyi csapda, mint aki fölényesen jár a csapdák közt. Lányoknak, akiknek kezét sem mertem jelentősen megsimogatni, könnyedén beszéltem a nálunk, a szellemi világban akkor már közvitatott Freudnak libidó-elméletéről én helyeseltemvagy Alexandra Mihajlovna Kollontajnak arról az állítólagos állásfoglalásáról, hogy lisztszagtól a szájtól csók semmivel sem más lényegű szükséglet, mint egy lisztszagtól a szájtól víz amelyet csak részben utasítottam el.

Pest egyik legcsúnyább városrészébe gyalogoltam ki azon az alkonyaton.

lisztszagtól a szájtól

Végig a Kerepesi temető szutykosbarna, s tetejébe forradalomgyalázó plakátokkal teleragasztott, vége-hosszatlan kőfala mellett. A járdán kásás mocsok, a levegőben olajos korom, az errefelé már eszeveszetten rohanó, csikorgó és csöngő lisztszagtól a szájtól földrázásában közvetlenül a fal túlsó oldalán Vörösmarty csontjai és koponyája: sírja azok közé tartozott, ahol nem is rég ugyancsak letisztelegtem, Ady fölkeresése után.

Aztán a Teleki tér düledező bódéinak utcái, cigány- azaz néger táború, afrikai rendetlenségben, de havas esőben.